Kiss Of Death 14. rész

14. rész: Titok a köbön

Taio Cruz- Troublemaker

https://www.youtube.com/watch?v=0mcsPfyWphU

 Amikor Damien kiejtette, ezt a három betűt a száján, lefagytam, a fejemben pedig csak ez az egyetlen szó kattogott: „vér”!

- Na, adnál végre egy felmosót?!- bámult türelmetlenül.

- Hogy érted azt, hogy vér?

- Hogyan érteném?- nevette el magát hitetlenül- Mindegy, majd megoldom magam!

- Mi történt?- szó nélkül kikerült, és keresett valamit, amivel eltüntethette a nyomokat- Válaszolj már!

- Két vámpírt támadás ért, most már jobb?- hadarta idegesen.

- Kik által?- mégis ki támadna meg egy vámpírt?!

- Itt vagytok?- lépett be Castiel, és amint megpillantott, mintha kicsit megnyugodott volna.

- Igen, de…- kezdtem volna, ha Damien nem vág közbe.

- Remek, örülök, hogy itt vagy! Foglalkozz a nőddel, én addig megyek, van fontosabb dolgom is, mint kislányokat pesztrálni!

- Hé!- háborodtam fel, de akkor már sehol sem volt.

- Örülök, hogy jól vagy!- lépett közelebb Castiel, majd szorosan megölelt.

- Ca…- vörös fejjel bámultam a szemben lévő csempét, ami zöld volt, és fényes, és…basszus mi van már!

- Bocs, csak hallottam, hogy két vámpírt megtámadtak, és féltem, hogy akár te is lehetsz az egyik…- bámulta zavartan a földet, aggódott értem? De cuki!

- Mi az, hogy megtámadtak, mégis kik?- kérdeztem tőle is, hátha ő válaszol.

- Mondtam már, hogy még nagyon sok mindent nem tudsz, ezt pedig majd később megbeszéljük!- próbálta meg engem kikerülve elhagyni a szobát, de elkaptam a felsőjénél fogva, és visszarántottam.

- Nem!- döbbenten nézett rám- Most szépen elmondasz MINDENT!- néztem a szemébe a lehető legkomolyabban.

- Jó, de azért innen kimehetünk?- mosolyodott el halványan

- Persze!- küldtem felé egy „sikerültdeazértkomolyvagyok” mosolyt.

…

- Szóval?- néztem rá kérdőn, amikor már a szobámban ültünk.

- Készülj fel, mivel ez tényleg hosszú lesz!

- Felkészültem, és van időm- villantottam ré egy eszelős vigyort.

- Annyira sajnálom, hogy ezt nem titkolhattam tovább!- hajolt közelebb és nyomott egy puszit a számra.

- Ez meg mi volt?- pirultam el.

- Ez a bevezetés,- kacsintott rám- na akkor komolyra fordítva a szót! Egyetlen dologtól kell tartanunk: a vámpírvadászoktól!

- Léteznek olyanok, akik ránk vadásznak?- döbbentem le.

- Igen, pontosan tudják, hogyan lehet megölni minket és közben a végsőkig kínozni…

- Azt hittem a vámpírok a rosszfiúk, de ezek szerint tévedtem!

- Nem feltétlenül! Mindkét fél rossz oldalon áll, mármint nincsen jó és rossz, csak préda és vadász, de nem feltétlenül a préda a tényleges áldozat.

- Na, most már végképp nem értem!- amint ezt kimondtam kicsapódott az ajtóm, és Piper rontott be rajta lélekszakadva, majd miután gyorsan kifújta magát közölte mondandóját.

- Azonnal…hah…ah tárgyalóh…terembeh kell…h…mennetekh! Huh!- lihegett továbbra is.

- Gyere Daenerys!- ragadta meg a kezem Castiel, és a levegőért kapkodó lánnyal együtt kirohantunk a szobából. Szinte gondoltam, hogy nem fogja tudni végigmondani! Végigszaladtunk a szokásos fekete fehér folyosókon, míg el nem értünk a tárgyaló terem nevezetű helyiséghez, amit úgy kell elképzelni, mint egy bíróságét. Egy perccel később már bent ültünk az összes többi vámpír társaságában. Csendben vártam, hogy mi fog történni, amikor a pulpituson megláttam Mathiast, még két másik idősebb vámpír társaságában.

- Mit keres itt az apád?- suttogtam Castielnek.

- Tudod, ő a vörös klán vezére…- nem is néztem rá, de máris pír öntötte el az arcom- Azért csinál mást is azon kívül, hogy csak úgy van!

- Jól van, teljesen kiment a fejemből!- magyarázkodtam, felém fordult, de nem mondhatott semmit, mivel a körszakállas pasas csendet követelt.

- Kedves egybegyűltek, vámpírtársaim! Jól tudjátok, hogy nem csak örömnek van része az életben, talán ezért léteznek az ellenségeink!- mondhatom, hullajó humora van!- Az egyik legveszélyesebb vámpírvadász alakulatról kell most szót ejtenünk: Az álomrombolókról- sok és nagyon jól képzett vadász tagja ennek a szervezetnek, ezért is kell vigyáznunk, nehogy úgy járjunk, mint szegény megboldogult unokaöcsém, vagy mint barátja, aki ugyan megúszta könnyebb sérülésekkel, de a sebei alig akarnak gyógyulni, ami azt jelenti, hogy a vadészoknak sikerült új mérget kifejleszteniük. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megtaláljuk az ellenszérumot, és elkapjuk a tetteseket, akik nem használhatták a kapukat, mivel a támadást követő percekben lezártuk azokat, így az óta senki sem jutott hozzájuk.

- Ez rettenetes!- suttogta mellettem Piper, aki egész testében reszketett.

- Hé, ne aggódj!- simítottam meg a vállát kedvesen, de amint könnybe lábadt szemekkel fordult felém, rögtön visszakaptam a kezem- Mondtam valami rosszat?

-  Nyugi Piper, semmi baja sem lesz Urlicknak!- simogatta meg a lány fejét.

- Ki az az Urlick?- kérdeztem bután.

- De, azt mondták…- suttogta remegő hanggal.

- Meg fogják találni az ellenszert, ne aggódj!- mosolygott rá bíztatóan, és a köztük lefolyt párbeszédből már ki is következtettem ki az a fiú. Az a vámpír, akit csak megsebesítettek, de nem gyógyulnak a sebei a méreg miatt.

- Mitől vagy ebben olyan biztos?- kérdezte kételkedve bátyja szavában.

- Ha nekik nem sikerül, majd megtalálom én!

- Olyan felelőtlenül hülye vagy!- mosolygott végre a fekte hajú lány.

- Akkor ezt megbeszéltük!- nevetett halkan Castiel. Kettőjüket bámulva nem tudtam megállni, hogy el ne vigyorodjak, hiszen ennek a srácnak van egy gyengéd oldala is, és ezt a húga és én is tudjuk.

…

- Kiskoromban sokat játszottam vele- vallotta be Piper elvörösödve-, de mivel ő nem volt nemes, ahogyan én, ahogy telt az idő egyre kevesebbet voltam már vele, míg végül teljesen eltávolodtunk egymástól. Hiszen egy gazdag és egy szegény között nem lehet semmi, így van ez ősidők óta!- hajtotta le a fejét szomorúan.

- Akkor, mégis hogyan került ide, mármint a közelben kellett lennie, ha megtámadták, vagy tévednék?

- Nem, igazad van! Nos, minden vámpírnak van ilyen avató szerűsége, vagyis nevezhetnénk úgy is, hogy a felnőtté válásának évében, azaz amikor betölti az 1800-adik életévét. Olyasmi, mint az embereknél a 18. születésnap!- magyarázta.

- Azt hiszem értem, mondd a lényeget!- nevettem rá.

- Jól van! Szóval egy csomó jogát akkor kapja meg, és választania kell magának egy vámpírt a köznépből, aki úgymond a „szolgálója” lesz. A szabály csak annyi, hogy az illetőnek be kell töltenie a 1600-at. A legtöbb vámpír általában ellenkező neműt választ magának, gondolom, nem kell részleteznem miért, ugye? Ez főleg a férfiakra igaz!- forgatta meg zöld szemeit, és így el kellett ismernem, hogy hasonlít Damienre.

- Nem, tökéletesen megértettem!

- A köznépnek ebbe nincs beleszólása, akit kiválasztanak, az vagy megöli magát, vagy elfogadja a sorsát, ilyen az élet!- tárta szét a karját, na most meg tiszta Castiel volt!

- Erre kötelezitek őket, ez nem szadista egy kicsit?- kérdeztem kikelve magamból.

- Így megy ez már, mióta az ükapám az eszét tudja, és nem nagyon szoktunk változtatni a hagyományainkon, ez nem rajtunk múlik!- szállt vitába velem- Azt hiszed, annak hogy ennek így kell lennie, és bármikor elveszthetek valakit, az nekem olyan rohadt jó, szerinted ennyire élvezem?!

- Ezt nem mondtam!- tiltakoztam egyből.

- Jól van, bocs, csak…inkább tovább mondom, akkor hátha megérted!

- Jó…- suttogtam.

- Szóval már az óta terveztem ezt, mióta Urlick eltűnt a közelemből, majd ha betöltöm az 1800-at, akkor ő lesz a szolgálóm! Mindig erről álmodoztam, minden rendben is ment egészen 100 évvel ezelőttig! Arra, hogy Urlick 200 évvel idősebb nálam, valahogy sosem gondoltam, talán ez a korkülönbség eltörpült a közös játék közben, nem tudom…- törölte meg könnybe lábadt szemeit.

- Ne sírj! Tessék!- nyújtottam oda neki egy zsebkendőt.

- Köszönöm!- fújta ki az orrát- Szóval, 400 éve tervezgettem, hogy mi lesz majd velünk, amikor is kiderült, hogy az anyai ágon unokatestvérem: Will betöltötte az 1800-at, és éppen aznap választotta ki szolgálóját. Magamban jót röhögtem a hülye kis vámpírpicsákon, akik mind az unokatesómról álmodoztak, egészen addig amíg Will be nem nyögte, hogy Urlick Fallenfrost-ot választja szolgálójának, na akkor nem csak a vámpírcsajok szája, hanem mindenkié tátva maradt, régen volt rá példa, hogy egy férfi vámpír azonos nemű szolgálót válasszon. Legjobban mégis én döbbentem meg, hiszen már csak 400 év kellett volna, hogy Urlick az „enyém” legyen! Elárulva éreztem magam, egyből mentem is panaszkodni apucihoz, aki nem engedett, sőt közölte, hogy ez már így történt, nyugodjak bele, még most is előttem van, a szigorú arca, amivel a hisztimre reagált. Így a gyerekkori barátom, akibe időközben belezúgtam, egy nemes szolgálója lett, pontosabban az egyik rokonomé, és esélyem se volt arra, hogy többet láthassam.

- Szegény te!- sosem gondoltam volna, hogy mással is kegyetlen ehet a sors, sőt kegyetlenebb, mint velem, ez nagyon durva!- De egy valamit, még mindig nem értek…

- Mi lenne az?

- Ha nem láttad többet, akkor hogy került ide?

- Ó, hogy az!- túrt zavartan rövid hajába- Nos, unottan bámultam ki ma délután a kastély ablakén, amikor a kertben megláttam egy ismerős alakot, mogyoróbarna haja körülbelül a válláig ért, és tengerkék szeme az ablakomig csillogott! Semmi kétség sem fért hozzá, hogy ő Urlick! Azonnal kirohantam a kertbe, és a nyakába ugrottam, mire zavartan kezdett kérdezősködni:

„ - Te meg ki vagy?- kérdezte elvörösödve.

- Nem emlékszel, én vagyok az: Piper!- mosolyogtam rá szélesen, de úgy tűnt, még mindig nem fogta fel.

- Nem igazán…

- Tudod a kislány, akivel gyerekkorodban együtt játszottál!- néztem rá amolyan „na megvan már?!” fejjel.

- Kislány?- komolyan mondom, mint egy holdkóros!

- Igen, Piper Redbird, egy nemes lánya, akivel gyerekkorodban, ennek a kastélynak a kertjében játszottál!- vágtam hozzá az információkat.

- Piper, tényleg te vagy az? Meg sem ismertelek!- nevetett rám, miközben körbepörgetett a levegőben.

- Igen, csakhogy végre rájöttél!- kacagtam én is- Egyébként, hogy kerülsz ide?

- Willel jöttem, azt mondta, hogy valamit meg kell oldania, ezért egy ideig itt fog maradni.

- Will!- sziszegtem a fogaim között, majd zajt hallottunk, ezért gyorsan elköszöntünk egymástól.”

- Ennyi lenne!- fordult felém Piper a szemét törölgetve.

- Ne aggódj, még ha a keresés nem is jár eredménnyel, Castiel biztosan betartja a szavát!- próbáltam lelket önteni belé.

- Köszi!- mosolyodott el halványan, miközben kinyílt az ajtó és egy nem kívánatos személy lépett be rajta.

- Piper, gyere! Beszélnem kell veled!- közölte, mégis ki más? Persze, hogy Damien!

- Nem zavar, hogy éppen beszélgettünk?- kérdeztem éppen olyan kedvesen, ahogyan ő szokta.

- Állj már le!- ordított rám hirtelen, amire rohadtul nem számítottam, és rohadtul meg is lepődtem tőle.

- Damien!- szólt rá a fekete hajú lány.

- Én csak…

- Mindig „csak, én csak”! Nem vagy már kislány, vállald a felelősséget!- amikor a megszeppent arcomra nézett elégedett mosoly ült ki az arcára, karon ragadta Pipert, majd engem otthagyva elhagyta a szobát.

- Mi a fasz…?- pislogtam még mindig döbbenten.

…

Avril Lavigne- I love you

https://www.youtube.com/watch?v=MDQk0IOSDHM

 Csendben róttam a köröket a szobámban, amikor is úgy döntöttem, hogy elég volt, úgyis mindenki nagy ívben tojik rám! Próbáltam minél halkabban osonni a labirintusszerű folyosókon, amikor is egy éppen résnyire nyitott ajtóhoz értem. Gondolkodás nélkül tovább is mentem volna, ha nem hallottam volna meg Castiel hangját. Automatikusan a falhoz lapultam, és úgy hallgatóztam, rossz szokás, de ez van!

- Az nem lehet!- mondta valakinek Cas.

- De, már teljesen biztos, a méreg ellenszerét 3 napon belül kell megkapnia, különben nem éli túl!- ez Mathias hangja!

- Csak egy a köznépből, inkább Willt sajnálnád!- hallottam meg Damient és ijedtemben majdnem lebuktattam saját magam, de még idejében sikerült visszanyerni a hangom.

- De megígértem Pipernek…!- csuklott el hangja, ezen keserűen elmosolyodtam.

- Mit, hogy megmentesz egy alsóbbrendű vámpírt?- kérdezte lenézően Damien, ezek hogy lehetnek testvérek?!

- Fiúk!- szólt rájuk az apjuk- Meg kell találnotok az ellenszert, nem csak amiatt a fiú miatt, hanem előbb vagy utóbb mást is megtámadhatnak!

- Várj! „Megtalálnunk”?!- akadt ki Damien.

- Akkor ne is vesztegessük az időnket, gyere Dam!- örült meg Castiel, a bátyja már kevésbe…

- Hagyjál már!- rázta le magáról- Ma este bulit rendeznek, ráadásul majd pont egy hülye szolga miatt fogom elvesztegetni a napomat!

- Halhatatlan vagy, arra és annyi időd van, amennyit akarsz!- jött egyből a lekezelő válasz.

- Castiel, figyelj, te ezt nem értheted, ezt mutatja az is, hogy csak a hülye egyesség miatt képes vagy eltűrni egy félvér kislányt!- aú, hát ez fájt!

- Nem csak amiatt!- tiltakozott egyből, ami azért jól esett- Szeretem azt a „félvér kislányt”!- mondta annyi szarkazmussal, hogy már fogni lehetett, én meg olvadoztam a vallomásától.

- Jól van, ne nyáladdzál! Azt csinálsz amit akarsz, én nem fogok csicskát játszani!- közölte Damien, majd mielőtt bármit csinálhattam volna én vagy a bent lévők, kiviharzott a szobából.

- Szia!- integettem neki egy idétlen vigyorral egyetemben, miközben a megfelelő szavakat kereste.

- Mit csinálsz itt?- a döbbenetet egész jól le lehetett olvasni az arcáról.

- Daenerys?- hallottam Mathias és Castiel hangját is, francba!

- Én csak erre jártam, éppen indulni készültem, szóval!- fordultam meg, de három kar nyúlt utánam, és rántott vissza.

- Azért egy magyarázatot elfogadnánk!- ráncolta sötét szemöldökét Mathias. Félénken az engem figyelő 2 zöld szempárba és az egyetlen szürkébe bámultam.

- Tényleg csak úgy sétálgattam, és…- Damien közbe vágott.

- Hogyne! Csak úgy!- nevetett hitetlenül.

- Igen!- köptem felé a szavakat- Egyszer lehetnél kedves, vagy tudod mit, az túl nagy kérés, legyél csak normális, nekem az is megfelelne!

- Tudjátok mit? Én léptem!- közölte pár percnyi pislogás után.

- Bocsánat! Megint csak bajt okoztam!- hajtottam le a fejem szomorúan.

- Végül is ez a génjeidben van!- kacagott fel Mathias- Igazi apja-lánya vagy!

- Tessék?- értetlenül bámultam rá, de nem úgy tűnt, mint aki annyira meghatódott, és mindent elmond végre.

- Mindegy!- legyintett, majd a fia felé fordult- Castiel, vidd biztonságos helyre, és lehetőleg ma este ne hagyd egyedül!

- Micsoda?!- lett egyből paprikapiros a fejem, de a vörös klán vezérének már se híre se hamva nem volt, hülye vámpír képesség!

- Nyugi, nem kell szó szerint értened!- nevetett rám Cas, de észrevettem, hogy ő is elpirult egy kicsit. Ebből mi lesz, te jó ég!

Folytatás következik!