Kiss Of Death 7. rész

7. rész: A fellegekben

2 hónappal később

- Szia!- mosolygott rám pont olyan ellenállhatatlanul, ahogyan mindig is tette.

- Szia!- köszöntem vissza a világ leghelyesebb srácának, aki az ajtónk előtt várt rám, hogy elinduljunk egy délutáni kiruccanásra. Mint eddig minden egyes pénteki napon. Ma November 1-jét írunk, és elő szülinapi ajándékként azt kapom a barátomtól, hogy elmegyünk, valami „titkos” helyre.

- Castiel van itt?- kérdezte anyu, egy percre kihajolva a mini konyhából, majd vissza is tért a panírozáshoz.

- Igen, és…- Cas felé fordulva, suttogva kérdeztem meg- „Mikor jövünk?”

- „Sötétedés előtt hazahozlak, mint mindig,- ezzel annyi a probléma, hogy egyre hamarabb megy le a Nap- egyébként miért suttogunk?”

- „Nem tudom!”- nevettem halkan- Anya, sötétedés előtt itthon vagyunk! Sziasztok!

- Sziasztok!- intett anya is, vagy legalábbis biztosan azt csinálta a konyhában, és miért „Sziasztok-kal” köszöntem? Steve hozzánk költözött, és kiderült, hogy tökre jó fej a pasas, és egyáltalán nem hasonlít egy tevére, aminek nagyon örültem! Igazából befektetési bankár, de nincs 6 BMW-je, 10 villája, és nemtom hány millió dollárja, illetve van, de 1 BMW, 1 villa, és nemtom hány millió dollár, de amikor anyával összejöttek, akkor ő erről semmit sem tudott, és anyát ez most se nagyon izgatja. Egyébként el kell ismernem, ha a pasi 20 évvel fiatalabb lenne, még nekem is bejönne, leszámítva persze a borostáját, egyébként hamu szőke hajjal, és sötétbarna szemmel rendelkező emberi lény volna anyum udvarlója, akivel jóban vagyunk, fura az élet nem? Ha már itt tartunk, mármint a furcsaságnál: Olivia bocsánatot kért!!! Na jó, inkább szép sorjában! A suliban mindenkinek nagyon „bejönnek” a cuccaim, legyen szó ruhadarabról, vagy csak egy ceruzáról…ja, és a rajzaim, festményeim hirtelen mindenkinek tetszenek, kivéve talán Ambert, de ő legalább nem játssza meg magát, csak azért, mert egy menő fiúval járok…ő maradt a régi! Lou-val, Ly-vel, Rúfusz-szal, Matt-el, Mandy-vel és Andy-vel sokat dumáltam, igaz, hogy Andy legtöbbször csak csendben meredt maga elé, de róla is kiderült, hogy kedves, meg jó fej tud lenni, ha akar( Mindenki kedves, ugye milyen durva?!), csak ha akar! A suliban csak velük lógtam, meg ugye Castiel-lel, mondjuk ő is hozzájuk „tartozik”, meg néha napján Vivien-nel is összefutottunk, olyankor pedig az egész szünetet átbeszéltük. Mivel matek-fizika-kémia szakos, (TÉNYLEG NAGYON OKOS!!!!) ezért nem sok szabad ideje marad a sulin kívül, így vele ritkábban találkozunk. Bella, persze ő sem maradhat ki, na szóval aznap, mikor kiderült, hogy Castiel és én járunk- pontosabban Cas csak úgy bejelentette mindenki füle hallatára – akkor nem volt suliban, gondoltam megfázott vagy valami, de kiderült, hogy leesett a lóról,( Lovaglás közben persze, ja nem említettem, hogy Bella lovas csaj?) és eltört a jobb karja meg a lába, és a kulcscsontja, úgyhogy fekvőgipszben volt 6 hétig, aztán még 1 hétig otthon kellett maradnia. Így jövő héttől hivatalosan is járhat végre iskolába! Aminek azért örülök és várom, mivel nem kell többet házit szállítanom (lehet köcsög vagyok, de már eléggé uncsi 1 tonna cuccot cipelni hozzájuk...), és azért nem várom, mivel rajtam kívül senkinek nem tudja az elérhetőségét, a pletykákról is csak tőlem hallhat(ott volna), így nem jutott el hozzá a „hír”, és azt sem vallottam be neki, hogy kivel randiztam, illetve azt mondtam, hogy a neten ismerkedtünk meg, és, hogy balul sült el a randi, (ami félig igaz is, mondjuk csak a vége…) úgyhogy ennyi volt! Azonban abban a pillanatban, amikor beteszi a lábát a suliba, mindennek vége, egy másodperc és kiderül, hogy kivel járok! Fogalmam sincs, miért pont benne nem bízom meg, de valami azt súgja, nem örülne, ha megtudná, hogy Castiel-lel járunk, nem tudom miért, az kilőve, hogy bejön neki, ugyanis van barátja, tehát a női megérzésem nem lehet…na mindegy is! A szarul sikerült randiról jut eszembe: Connor, Gia, Lewis, Oliver és Olivia. Velük is sokat lógunk együtt, általában hétvégéken, vagy szabadabb délutánokon találkozunk, mondjuk legtöbbször csak négyesben megyünk valahova én, Castiel, Connor és Gia. Nem tudom nekik mennyire ciki, mikor Cassal nyáladzunk ott nekik, bár ha jobban belegondolok, lehet örülnek, hogy egy kicsit „kettesben” lehetnek, mivel ha jó a szemem az ilyesmihez, akkor kölcsönös szimpátiát éreznek egymással szemben…
Ennyit mások életéről, pontosabban az engem körülvevő emberek életéről, most én jövök!

…

- Mikor érünk oda?- beszéltem a vállába.

- Mindjárt ott vagyunk!- mosolygott, amit nem láttam, de éreztem, mint ahogy ő is tudta mit kérdezek annak ellenére, hogy süvített a szél, és bukósisakot viseltünk mindketten, tehát esélyünk se volt a másik mondandójának meghallására.

- Egyébként, minek nekem elő ajándék?- kérdeztem átölelve Castiel derekát.

- Mert megérdemled!- fokozta tovább a sebességet, így már a körülöttem lévő dolgok egy hatalmas összemosódott képet alkottak.

- A szülinapom csak 2 hét múlva lesz!- tartottam vissza a nevetésem, mert eszembe jutott egy szépség cikk reklámja, és abban is ezt mondták: „Mert ön megérdemli!”

- Ha, így mondod soknak is tűnik!- mosolygott ő is.

- Mivel sok is!- nem bírtam tovább, elnevettem magam.

- Ha azt mondod, hogy 14 nap, az máris kevesebbnek tűnik, nem igaz?

- De, igen,- aztán elgondolkodtam- csak…14 nap, és 16 éves leszek?!

- Igen, fura nem?- mosolygott a bukósisakja alatt, aztán egy piros lámpával találkoztunk, így hátrafordult hozzám, én pedig „felismerő rohamot” kaptam.

- Ja! Úristen! Azt mondják a 16 különleges, mint a 14, nem is… inkább, mint a 18, vagy 20, vagy nem is tudom! A lényeg, hogy fontos, de én el fogom cseszni! Ezt is! A 14. szülinapomon belefejeltem a tortámba, és leégett a szempillám a hülye gyertya miatt, nem ne nevess!- szóltam rá, mivel időközben elröhögte magát- Nem olyan vicces, ha a bal oldalt rövidebb a szempillád! Na jó, talán egy kicsit! De akkor is…ZÖLD!

- Tessék?- törölgette a szemét(közben azért levette a bukót).

- A lámpa! Mehetünk!- mutogattam előre.

- Ja, hogy az!- helyezte vissza a bukót, és egy perc alatt indultunk el.

- Messze van még?- kérdeztem kb. fél óra motorozgatás után.

- Nem, - titokzatosan elhallgatott, aztán amikor ő elkezdte mondani, a motor hallgatott el-igazából megjöttünk!

- Igazán?- kaptam le a bukót, és körbenéztem és még a lélegzetem is elakadt, a szemem pedig megtelt könnyel. Egy tó partján voltunk, amit körül öleltek a már-már kopasz fák, de eltekintve a fáktól CSODASZÉP volt! És, a tó közepén volt egy kis sziget, na oda eveztünk be Cas-sal csónakkal!

- Mi a…? Ennyire borzasztó?!- Castiel rémült arccal fordult felém, én pedig csak nevetve sírtam.

- Nem…az örömtől….az örömtől sírok! Ezek örömkönnyek!- nevettem, mire megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Megijesztettél!- nevetett, majd mellém lépett, és lenézett rám( 10 centi különbség, húúú!), és közelebb hajolt hozzám- Akkor tetszik?

- Persze!- mosolyogtam, és hagytam, hogy megcsókoljon. 

…

- A legjobb része, még csak most jön!- mondta Castiel, miközben jobb karjával átkarolt.

- Lehet, még ennél jobb?- kérdeztem nevetve.

- Igen, ha vársz, még 5 percet!- mosolygott.

- Oké, de,- a karórámra pillantottam, és ½ 6-ot mutatott, egy fél óra és lemegy a nap – nincs már sok időnk!

- Ez, de szarul hangzott!- nevetett fel.

- Igaz…- motyogtam, és próbáltam nem vigyorogni, aztán, amint Castiel felé fordultam, történt valami, és abban a percben elakadt a lélegzetem. Ezernyi fény gyulladt fel hirtelen az égen: Tűzijáték!

- Szép, igaz?- mosolygott rám, és a fények miatt zöldnek láttam az arcát.

- Ez gyönyörű!- ámultam – Miért van tűzijáték?

- Nem tudom, csak valaki mondta, és gondoltam tetszene!

- Jól gondoltad!- ugrottam a nyakába, és azt kívántam, hogy ez a pillanat soha se érjen véget! Annyira szeretem! Nem érdekel, hogy nyáladzok, mint egy 5 éves a nyalóka után, belezúgtam, a fejem búbjától a talpamig szeretem! Azt hiszem, ezt hívják lila, vagy rózsaszín ködnek, utálom a rózsaszínt, hm…nem izgat! Akkor a fellegekben vagyok, igen ez jól hangzik!

- Mi az?- kérdezte egy fokkal komolyabb hangon, de még mindig vigyorgott.

- Castiel, azt hiszem én,- egy hatalmas durranás, mire mindketten az égre kapjuk a fejünket, és látjuk, amint vérvörös színű „foltok” keletkeznek, az égbolton, én pedig vörösben úszó arccal folytattam(nem csak a fények miatt)- hogy beléd zúgtam!

- Eddig nem szerettél?- szólalt meg hosszas gondolkodás után.

- De! Persze, csak, most vagyok először szerelmes, és most vallok először szerelmet, szóval…- most sötétkék színben úszott minden, kivéve az arcom.

- Értem én!- húzta félmosolyra a száját, amitől mindig elolvadok, mondjuk azt nem mondta, hogy ő is most szerelmes először életében, persze miért mondta volna, ha nem igaz? Azért ettől a gondolattól megfájdult a mellkasom.

- Akkor jó!- nevettem, bár az érzelmeim megjátszása sose ment valami jól.

- Daenerys, hidd el, hogy szeretlek!- nézett egyenesen a szemembe, és amennyire meg tudtam állapítani, hogy valaki igazat mondd, Castiel szeméből azt olvastam, ki, hogy nem hazudik.

- Elhiszem.- bámultam bele a szürke szempárba, majd bármiféle hezitálás nélkül lesmároltam.

…

- Hát akkor…szia!

- Ne vágj már ilyen képet!- nevetett, majd megölelt.

- De…de két napig nem látlak!- suttogtam.

- Gyorsan eltelik majd meglátod!

- Felétlenül szükség van rád a temetésen?

- Igen,- sóhajtott nagyot- muszáj hazamennem, de 12 óra az út oda-vissza, szóval, csak az utazással elmegy fél nap, de meglásd, hamar itt leszek megint!

- Tudom, hogy meghalt egy rokonod, de bármennyire önzően fog hangzani: Nem akarom, hogy elmenj!

- Ne csináld ezt velem! Tudod, hogy el kell mennem!- ült vissza a motorra, miután szomorúan konstatáltam, semmi esély arra, hogy itt tudom tartani, mellé léptem, és még utoljára megcsókolt. Anya pedig kihasználva, a legrosszabb pillanatot kinyitotta az ajtót, aztán amint meglátott minket szétröppenni, vissza is csukta. Sikeresen elcseszte a búcsúcsókunkat…

- Szia, nemsokára találkozunk!- tette fel éjfekete bukósisakját.

- Szia!- integettem az elsuhanó motor után bambán, majd bebotorkáltam a házba, és kábé úgy festettem, mint akin átment egy teherautó, aztán vissza is tolatott rá…

- Jaj kicsim!- tette a szívére a kezét anyu, amikor meglátott, szerintem kapott egy kisebb szívinfarktust- Tudod mit?

- Mit?- kérdeztem, és szerintem nagyon örült neki, hogy nem valami félholt hangon beszéltem.

- Steve úgyis üzleti úton lesz a szülinapodig, szóval amíg Castiel vissza nem ér, tartsunk Csajos napot!- vigyorgott rám szélesen.

- Ez…kedves, de…- anya félbeszakított.

- Rendelünk pizzát, és sírós romantikus filmeket nézünk, majd holnap és, ma este, aztán Szombaton(holnap)elmegyünk vásárolni! Este pedig szépség kezelést tartunk, vagy mit, és pletyizünk, na?- nézett rám kitartóan, mire halványan elmosolyodtam.

- Mi is volt az eleje, pizza?- mosolyogtam egyre szélesebben, mire elnevette magát.

…

 Másnap reggel, vagyis inkább csak másnap, mivel fél 11-kor keltünk anyával a nappali kanapéján, kettő üres pizzás doboz, szétbőgött zsebkendők és üres kólás üvegek társaságában. Anya kijelentette, hogy délig rendbe szedjük magunkat, és utána felvásároljuk a fél várost. Remek tervek!

- Daenerys! Nem láttad a kötött pulcsim?- kiabált anya, bár a két szoba ahol tartózkodtunk szomszédos volt egymással, de gondolom ez megszokás kérdése.

- Ööö…nem!- nem állt szándékomban közölni vele, hogy én tűntettem el, azt a „pulcsit” mivel úgy nézett ki, mint amit összehánytak és a szaga is olyan volt, lehet ténylegesen történt vele valami…

- Akkor mit vegyek fel szerinted?- kiabált, egészen addig amíg, be nem vágtam az ajtót, és oda nem álltam a szekrénye elé.

- Oké, akkor: NAGYTAKARÍTÁS!- kiabáltam, és elkezdtem szelektálni.

- Csak ennyi?!- akadt ki anyu, miután benézett a szekrényébe, és szemügyre vette azt az 5 ruhát, 4 felsőt, 7 nadrágot és 2 szoknyát tartalmazó összeállítást, amit meghagytam neki. 18 ruhanemű…ööö lehet túlzásba estem? Szerencse, hogy a fehérneműit nem zaklattam!

- Jó, oké, de vásárolni megyünk, nem?- próbáltam menteni a menthetőt.

- Rendben, de…mit vegyek fel?

- Például ezt, meg ezt és ezt!- emeltem fel egy bézs szűkített szárú farmert, egy barna hosszú ujjút, és egy kávészínű blézert- Ezekhez, majd a bézs telitalpúdat vedd fel, az annyira király!- ugrottam egyet vidáman- Nyugi, majd szólok, ha megbolondultam, bár szerintem már késő!

- Biztos!- nevetett.

…

- Én nem akarok bepasizni! Tudod, van barátom!- emlékeztetett anya, mikor megnézte a tükörképét: füstös smink + babrózsaszín szájfény- ezekkel pingáltam ki anyut, és talán túl jó munkát végeztem, mivel minimum 10 évvel tűnt fiatalabbnak.

- Nyugi! Velem nem fogsz!- nevettem, de anya, még mindig kétségbeesett arccal bámul rám- Tényleg! Idősebbnek tűnsz nálam, még így is, tehát majd azt gondolják, hogy fiatal anyuka vagy és jól tartod magad, ami igaz is!

- Jól van! Na, akkor indulás!- csapta össze a tenyerét.

 A plázához érve( amit egyébként utálok…), bebizonyosodott, hogy nem nagyon lehet nekem hinni, ugyanis, pár pasas nyáladzó szemmel bámult minket, de leginkább anyát, és valószínűleg nem az anyámnak, hanem a nővéremnek hitték.

- Jól látom, hogy…?- kezdte anya, de karon ragadtam, és elrángattam onnan.

- Nem!- válaszoltam gyorsan- Nincs ott semmi érdekes!

 Ha már annyit dumáltam anya szereléséről, akkor az én ruházatomat is jellemezném: Szóval egy türkiz zöld hosszú ujjúban, amit egy hosszú nyaklánccal dobtam fel, amin egy ezüst „D betű” lógott, és egy egyszerű sötétkék farmerban és egy fekete bokacsizmában virítottam. Ha jobban bele gondolok, nem csoda, hogy anyut figyelték…

- Anya!- szóltam rá, mikor fehérnemű(!) próbálás közben csak úgy elrántotta a függönyt, még szerencse, hogy ő próbált, és nem én.

- Jaj! Bocsi szívem, de annyira fel vagyok pörögve, biztos ez a kiruccanás teszi,- vagy inkább a három pohár kávé- de Daenerys felpróbálnád ezt a kedvemért?

- Ezt valami pornó újságból happolták el?- emeltem fel vörös arccal a fekete és piros csipkés valamit, amihez járt HARISNYATARTÓ is! OMG!

- De olyan jól állna neked!- nevetett anya, oké…mi volt abban a kávéban?!

- Jó, de nem vesszük meg!- feleltem a hajammal megegyező színben pompázó arccal.

- Ezt meg kell vennünk!- ordibálta anya a próba fülkében, miután az általa kiválasztott fehérneműben toporogtam!

- NEM! Alkut kötöttünk, nem emlékszel?- néztem rá ledöbbenve- Nem vesszük meg ezt az…akármit!

- Majd én fizetem!- kuncogott.

- Egyáltalán nem kell!- sóhajtottam nagyot.

- Egyébként,- lépett közelebb és a fülembe suttogott valamit- ebben könnyebben elcsavarhatod bárki fejét!

- MI?!- vöröslő fejjel bámultam rá értetlenül- Anya, nekem van pasim!

- Ja, tényleg a fekete hajú fiúcska!- kuncogott, most komolyan mi volt abban a kávéban, drog?!- Akkor ebben könnyebb lesz elcsábítanod, csak be kell dobnod magad, vagy a melleidet!- egyáltalán nem akartam elhinni, hogy ezt a SAJÁT anyám mondja nekem! Egyébként, még ha lenne is mit, „bedobnom”!

- Jó, csak menjünk már haza!- löktem ki a fülkéből.

…

- Muszáj volt megvenned?!- akadtam ki anyára, miközben hazafelé sétáltunk, és a hűvös levegő nem esett valami jól a torkomnak, de hát kénytelen voltam kiabálni, mivel megvette azt a…AZT.

- De hát olyan jól állt!- szomorkodott, de komolyan honnan szerzett piát?

- Jó, mindegy hagyjuk!- emeltem fel mind a két kezem, aztán kézen ragadtam, és megöleltem- Olyan jó, hogy vagy nekem!

- Hé!- veregette meg a hátam- Daenerys, zavarba hozol! Tényleg, ha tovább folytatod, akkor elérzékenyülök, és bőgni fogok, aztán le fog folyni a szép smink, amit nekem csináltál!

- Jó, bocsi!- toltam el magamtól, mivel már szipogott.

- Nem baj, csak ilyen vagyok!- nevetett.

- Úgy sajnálom, amit mondtam!

- Mit? Azt, hogy „Olyan jó, hogy vagyok neked?”

- Nem! Amit 2 hónapja mondtam neked!

- Ja! Hogy gyerek vagyok, és apád…végül is, mindkettő igaz, szóval…!

- Nem! Tényleg sajnálom!

- Daenerys, nem haragszom, tudom, hogy csak indulatból mondtad!

- Biztos?- néztem rá bociszemekkel.

- Egészen biztos!- nevetett és megborzolta a hajam.

…

- Elmegyek zuhanyozni!

- Oké, de siess, mert én is akarok még fürödni, mielőtt elkezdődik a film!

- Jó, jó persze!- nevetett, és már akkor tudtam, hogy nem jutok be a fürdőbe, amikor elindította a kedvenc számait tartalmazó CD-t, és elkezdte énekelni őket…

- Akkor addig felkapok valamit!- elmélkedtem hangosan, ha jön a pizza, akkor csak ki kelljen érte mennem a csóró felszerelésemben, ami egy cicás mamuszból állt, és a bal lábamra valónak hiányzott az egyik fekete gomb szeme, szóval csak egy épp lila szőrös valami volt a lábamon, és egy ősrégi már sárga, (eredetileg fehér volt) fürdőköpenyben virítottam, No sminkben, nem mintha hordtam volna sminket leszámítva egy kis szempillaspirált, de most  még annyi se volt rajtam, ja és a hajam vizesen omlott alá, mivel luxus volt megszárítani azóta mióta hazajöttünk, és megmostam! Kb. 2 órával ezelőtt. Abban a percben, amint ezt végig gondoltam, csöngettek, na megjött a pizza! Vidáman pattantam fel a kényelmes fotelből, hogy átvegyem a rakományt, és a lehető legjobban beégjek, a futár előtt, a retardált szerkóm miatt. Azonban amikor kinyitottam a bejárati ajtót nem várt látvány fogadott, ettől az arcom is sokkot kapott nem csak én, ugyanis egy másodperc alatt változott paprika színűvé… 

Amikor anyád énekel a zuhany alatt, te pedig vizes hajjal, smink nélkül nyitsz ajtót, cicás mamuszban, és egy 600 éves fürdőköpenyben, és a várva várt pizza futár helyett az a fiú áll az ajtó előtt, akibe bele vagy zúgva, az bizony szar helyzet!

Folytatás következik!