Kiss Of Death 11. rész

11. rész: Magyarázat

„A halál ébresztett rá, hogy jelen és jövő csak robogó vonatból nézett szalagszerű táj, erdő, amiben nem sétálhatsz, tenger, amiben nem fürödhetsz. Halál nélkül nincs idő, csak időtlen robogás vonatban. A halál a vészfék, ami megállítja a vonatot. A megrázkódtatástól egymásra torlódnak a csomagok és emberek, s mire az ember kikászálódik testek, holmik, üvegcserepek és igeidők összevisszaságából, megváltozott helyzetet talál.”

TobyMac - Speak Life

https://www.youtube.com/watch?v=7rK6O0YtBRY

Lassan felnyitottam a szeme, és még fel sem ébredtem, máris ezer kérdés fogalmazódott meg bennem, de ebből három volt a legfontosabb: Hol vagyok? Hope hol van? Ki van még rajtam kívül a szobában? (mivel éreztem magamon valaki tekintetét)

- Örülök, hogy felébredtél!- na ne!

- Mit keresel itt?- ültem fel gyorsan, és akkor vettem észre, hogy egy egész kényelmes ágyban feküdtem, de ez nem volt magyarázat a kérdésemre.

- Azt hiszem, már tényleg beszélnünk kéne!- sóhajtott, de továbbra sem mozdult az ajtó mellől, a félhomályból nézett, mintha attól tartana, hogy szökni próbálnék, ami elég valószínű volt…

- Nem!- vágtam rá egyből, majd elgondolkodtam, lehet érdekel, amit mondani akar- Jó, talán!

- Remek, akkor mondd, amit tudni akarsz!

- Castiel…- vettem egy mély lélegzetet- Te mit keresel itt, hol van Hope, Storm és az a másik tényleg vámpírok, és hol vagyok?!

- Figyelmesen végighallgatsz, mielőtt kiborulsz?- kérdezte.

- Mintha lenne más választásom…

- Szóval a legegyszerűbbel kezdem, igen Storm és Frederic valóban vámpírok. Aztán, nos Hope náluk van- itt ki akartam pattanni az ágyból, de Castiel rám ordított- Ott maradsz!

- Mi a…?- nem tudtam megmozdítani a testem.

- Figyelj rám! Amikor Storm megharapott elájultál, ami érthető, de, szerencséd volt, hogy egy perccel sem később értem oda, mivel akkor nem lennél itt…

- Ezt úgy érted, hogy meghaltam volna?- nyeltem egyet.

- Nem, náluk lennél, de had mondjam végig! Igazából egyből eltűntek, amikor én megérkeztem, de a véred szagából már tudtam, hogy baj van, de késő volt, túl sok vért vesztettél, ezért én…- újabb nagy levegővétel.

- Várjunk csak! A vérem…úgy érted, te is?- kerekedett el a szemem.

- Igen, én is vámpír vagyok!- nézett a szemembe, és feltűnt, hogy az ő szeme is vörösben izzik.

- Te jó ég!- feküdtem vissza.

- Jó, ezt megbeszéltük, szóval oda értem, és már más nem segített, csak ha…ki kellett szívnom azt az anyagot, vagy mérget, amit az az idióta juttatott a véredbe, de így már alig maradt benned erő, nem volt más választásom, mint adni neked a véremből, de nem tudtad volna lenyelni, ezért…meg kellett, hogy csókoljalak, így megmenekültél.

- Mit csináltál?- kérdeztem elvörösödve- Basszus, mint a Vampire Knightban!

- A miben?- ja, hogy ezt hangosan mondtam?

- Egy anime, mindegy!- legyintettem- Visszatérve a lényegre, mindenki kiszívta a vérem, tökéletes ajándék, köszönöm, aztán te megmentetted az életem egy csókkal!- pöpet ironikusan mondhattam, mivel Castiel felállt, és odasétált az ágyhoz.

- Igazából nem, mivel halott lettél, vagy bővebben kifejtve: vámpír.

- Tessék?

- Daenerys, igazából mindig is az voltál.

- Tessék?- kérdetem megint.

- Jó, elmagyarázom: apai ágon vámpír vagy, anyai ágon ember, vagyis egy félvér, de hogy ne legyen belőle bajod, a szüleid teljesen emberré változtattak, amit csak egy nyakharapás oldhat fel az 1600. születésnapodon, ami emberi években, a 16-nak felel meg, amit az az átkozott tökéletesen tudott!- szorította ökölbe a kezét.

- Úgy érted…- de nem tudtam folytatni, egyszerűen lefagytam, túl sok volt ennyi infó a selejtes agyamnak.

- Sajnálom!- hajtotta le a fejét.

- Ez…- dadogtam továbbra is. Amikor arra gondoltam, hogy ez egy új kezdet lesz, azt nem teljesen így értettem…!Pont mikor minden kezdett helyre állni?

- Tudom, hogy nem így képzelted el az életed, de…- nem bírtam tovább a „kedvességét”, betelt a pohár.

- Utállak! Nem akarok beszélni veled!

- Pedig kénytelen leszel, ugyanis innen nem szabadulsz!

- Ezt meg…

- A mennyasszonyom vagy attól a pillanattól fogva, hogy megszülettél!- ettől letaglóztam.

- De…de

- Ez egy megállapodás, hidd e először én se repestem az örömtől!- miért beszél múlt időben?

- Én, most sem repestek…- motyogtam.

- Az apám ennek a klánnak a vezére, pontosabban a vörös klánnak, évezredek óta a Redbird család uralkodik, egyszer Storm elszólta magát, és 3. felségnek nevezett, nos azért, mivel apám az 1. felség, a bátyám, pedig a 2.

- Aha…- mi van?!

- Nehéz lehet megérteni, de el kell neked mondanom mindent, amit eddig nem tudhattál!

- Utálom ezt az egészet, nem akarok vámpír lenni, nem tudsz visszaváltoztatni emberré, vagy valami?

- Nem, ez a varázslat, csak közeli rokonoknak sikerülhet!

- Én ezt akkor sem akarom!- hisztiztem.

- Nyugodj már meg!- ordított megint le, és újra képtelen voltam mozogni- Igen, ha indulatosan szólok rá valakire, az azt fogja tenni, amit én mondok!

- Kösz, a felvilágosítás!- morogtam oda, mekkora egy seggfej, és…és, én még mindig…, nem szabad sírnom, nem lehet!

- Ha sírni akarsz, hát sírj!- vonta meg a vállát.

- Mi?- kérdetem értetlenül- Várj…te olvasol a gondolataimban?!

- Ja, ezt még nem mondtam?

- Gyűlöllek!- sziszegtem oda neki.

- Ó, igen?- vigyorodott el- A fejedben, még pár perccel ezelőtt egészen mást gondoltál!

- Te…te…- pirultam fülig.

- Bocsánat!- sóhajtott- De egy másodperc alatt kihozol a sodromból, oké ígérem, többet nem olvasok a fejedben!

- Erre mi a bizonyíték?- kérdeztem még mindig vörös fejjel.

- Semmi!- közölte rezzenéstelen arccal.

- Utálom a vámpírokat…ja várjunk, én is az vagyok!- emeltem az ég felé a kezem- Vérfarkasok, és más természetfeletti lények is vannak?

- Ha vannak is, jól rejtőzködnek, ugyanis eddig nem találkoztunk velük.

- Oké, akkor nem tudjuk eljátszani az Alkonyatot!- vágtam „szomorú” arcot, hogy én mennyire utálom azt a filmet!

- A vámpírokat legjobban megszégyenítő filmek egyike!

- Nekem mondod?- nevettem, ilyenkor eszemnél vagyok, ez a világtörténelem egyik legfurább beszélgetése, és én nevetek?!

- Igazából komolyan kéne ezt az egészet venned…- kapta oldalra a tekintetét.

- Mondd meg, hogy miért! Castiel, miért?- nagy levegő, menni fog ez- Próbálom azt tenni, bármennyire is hihetetlen, de azt ne várd, hogy örömömben cigánykereket hányjak, több ezernyi kérdés kavarog a fejemben, és nem tudom, hogy egyes helyzetekben miért viselkedsz úgy ahogy, hogy Hope jól van-e, és Storm ki a halál?!- a végére kicsit elvesztettem a türelmem.

- Storm az ellenséges klán vezérének, az unokaöccse, ellenség és ennyi, ezért akart téged minden áron az ő oldalukra állítani, mivel te vagy a hercegnő.

- Mi a faszom ez a hercegnő szarság?- szakadt el nálam a cérna.

- Te vagy a hercegnő, akinek az a kötelessége, hogy hozzám jöjjön feleségül, mint a jövendőbeli Redbird család hercegnője!

- Ennyi erővel, miért nem a bátyádhoz adnak hozzá?- kérdetem gondolkodás nélkül.

- Neki már van jegyese, de ez most nem lényeg, ez van megírva, és kész!

- Pedig én hozok egy hibajavítót, és átírom azt a kurva akármit! Legalább akkor csaltál volna meg, amikor már nem járunk!- hadartam dühösen, és a végén erősen kellett koncentrálnom, nehogy elbőgjem magam.

- Ez…nem ennyire egyszerű!- először azt hittem arról beszél- Amber miatt, meg bocsánat, fogalmam sincs róla, miért nem löktem el azonnal!

- Nem róla beszélek, ő egy…picsa…vagyis inkább egy ribanc, de ez már nem érdekes, különben sem Amberről volt szó!

- Más lány nem volt aki…- hirtelen elhallgatott, és szélesen elmosolyodott, aztán nevetésben tört ki, pár percig csak zavartan bámultam, aztán idegesen kérdezgetni kezdtem.

- Mi a francért nevetsz, ez komoly!- hordtam le, értetlen arcot vágva- Tudod mekkora egy barom vagy?! Tudod mennyit szenvedtem miattad, tudod mennyire hiányzik mindenki?! Tudod, hogy mennyire ideges vagyok Hope miatt, hogy mennyire fájt, mikor azzal a lánnyal láttalak, hogy mennyire…- szeretlek, legalábbis gondolatban ezt raktam hozzá, és már az sem érdekelt, ha tudja-…mennyire…utállak!- hát nem az lett belőle, amit eredetileg akartam, de jobb, mint a semmi, nem igaz? Lehet az a kérdést is fel kellett volna tennem, hogy miért szeretjük azt, aki a legtöbb fájdalmat okozta nekünk?

- Tudom, de szeretnélek bemutatni a családomnak!

Folytatás következik!