Kiss Of Death 17. rész

17. rész: Karácsony vámpírmódra

Mariah Carey- All I Want For Christmas Is You

https://www.youtube.com/watch?v=K5bo4VDEH-U

 Hosszas gondolkodás után, még mindig azon a szép, zúzmarás ablakon bámultam ki, tovább erőltetve agyamat a megfelelő választ keresve. Mi a francnak örülhet egy vámpír srác? Ami eddig eszembe jutott, az csak merő perverzség! A fagyos ablaküveg nem segített sokat, így inkább hagytam, és nyújtózkodtam egyet, mivel eléggé elzsibbadtak a testrészeim. A kristályos dolgot sem mondtam még el Castielnek, és nem is állt szándékomban, amíg bármi következménye nem lesz, elég akkor megtudnia, amikor már kész a baj! Visszatérve az eredeti problémára minek örülne, mire vágyhat? Megint idiótaságokra gondolok! Fenébe, le kell hűtenem a fejem.

Gyors léptekkel indultam meg a mosdó felé, kivágtam az ajtaját, megnyitottam a csapot, és az arcom a hideg vízsugár alá tartottam. Zajra lettem figyelmes, ezért ijedten fordultam meg, és tolattam a csapig, de a szívrohamom rögtön el is múlt. Gia állt ott egy szál törölközőben, majd mikor a másik arcára pillantottunk, mindketten nevetésben törtünk ki.

- Te meg, hogyan kerülsz ide?- törölgette szemeit, mivel a nevetéstől pár könnycsepp kisurrant égszínkék látószerveiből.

- Úgy, hogy még élek!

- Ha így folytatod, már nem sokáig!- nevetett mire csak egy „pfff” volt a válaszom, aztán közelebb lépett, és szorosan átölelt, olyannyira, hogy éreztem a testéről lefolyó vízcseppeket, amint benedvesítik izzadtságtól amúgy is ragacsos ruháim- Nehogy belemerj kezdeni még egyszer ilyen veszélyes magánakciókba!

- Nem fogom…- karoltam át fél karral, a bal kezem még mindig használhatatlanul lógott az oldalamon.

- Átkozott vámpírvadászok!- szorította ökölbe a kezét, és szemfogait csikorgatva bámult vérben forgó szemekkel.

- Nyugi! Ne foglalkozz most ilyen dogokkal, elvégre mindjárt karácsony, tudod a szeretet ünnepe!- bontottam ki kézfejét, amely az erős szorítástól, a vérhiány miatt elfehéredett.

- Igazad van!- küldött felém egy halvány mosolyt, aztán a szerény görbe az arcán átváltott kaján vigyorrá- Kitaláltad már Castiel ajándékát?

- Nem, még nem igazán volt időm átgondolni…- pirultam máris.

- Mi lenne ha...- hajolt közelebb a fülemhez, és a következő 2 szót forrón lehelte fülkagylómba-…lefeküdnél vele?

- Gia!- hátráltam párat, és rákvörös fejjel bámultam barátnőmre.

- Az arcodat látva teljesen megérte!- kacagott a földön ülve.

- Normálatlan!- morogtam- Most komolyan, minek örülne?

- Neked, egy ezüsttálcán felszolgálva, meztelenül, ja és még lehet egy pohár vért is kéne tartanod a kezedben!

- Keresek mást, aki tanácsod ad!- rohantam ki a fürdőből fülig vörösödve.

- Na, csak vicceltem! Komolyan veszem, ígérem!- futott utánam Gia, még mindig csak egy szál törölközőben.

- Vegyél fel valamit, mi lesz, ha valaki meglát így?

- Csak egy szolga vagyok, ha megerőszakolnak abból nem lesz nagy botrány!- vont vállat, nekem pedig fogalmam sem volt, hogyan lehet ezt ennyire könnyelműen venni.

- Mi van Connorral?- bámultam rá kérdőn türkiz szemeimmel.

- Gondolom, ha ő tenné, se kerítenének nagy feneket a dolognak!

- Egyáltalán nem így értettem!- öntötte el a pír az arcom Gia helyett is- Menjünk a szobámba, kapsz ruhát!- rángattam magam után.

…

- A te vőlegényed, hogyhogy nem tudsz neki semmit sem adni?

- 3 hónapja járunk, hiába ismerem másfél éve, fogalmam sincs arról, hogy minek örülne! –láttam, ahogy Gia beszédre nyitja száját, ezért őt megelőzve leszóltam- Könyörgöm, ne gyere megint a perverz ötleteiddel!

- Jó van na…- duzzogott.

- Amúgy ha mindig ilyen dolgokon jár az eszed, akkor miért ne jöttetek össze még a szöszi szívszerelmeddel?

- Connor teljesen más, és már mondtam miért nem jöttünk össze!

- Választhatna a szolgálójának is, vagy minek hívják azt, elvégre már 1600 éves vagy!

- Az vagyok…- ezt eredetileg csak egy visszavágónak szántam a piszkálódásai miatt, és fogalmam sem volt, hogy mekkora bakot lőttem vele!

- Én nem úgy…bocsánat!- sütöttem le a szemem zavartan- Akkor…nem tehet veled azt, amit akar?

- Ez igaz, de ő sosem próbálkozott erőszakkal, mindig azt mondta, hogy ha készen állok akkor…az az idióta!- ütött bele erősen a falba, aminek következtében egy nagy horpadás keletkezett benne- Bocs, majd rendbe hozom!

- Megkérdezhetem, hogy akkor mi volt azzal a sráccal a bulin?

- Az bosszú volt, egy nagyon gyerekes visszavágás!- mosolyodott el keserűen- Ígéred, hogy nem fogsz kinevetni?

- Ígérem!- néztem farkasszemet a lánnyal.

- Aznap elhatároztam, hogy megcsókolom Connort, életemben először. Amikor megkíséreltem fogta és egész egyszerűen eltolt magától, akárhányszor próbálkoztam minden egyes alkalommal ugyanezt tette! Mikor kérdőre vontam azt a választ kaptam, hogy még nem állok készen! Hogy a fenébe mondhatja ezt, ha egyszer saját akaratomból döntöttem úgy ahogy? Ezt neki is elmondtam, mire annyit válaszolt, hogy akkor nem bírná kontrollálni magát, és más is történhetne! Szemrebbenés nélkül közöltem vele, hogy engem az sem zavarna, készen állok rá! Connor tudod mit lépett erre, mit?!- megráztam a fejem, Gia tajtékzott- Kizárt! Fogta, és csak úgy kirakott! Ezért bosszúból elhívtalak a vámpírpartira, és kértem a mixert, hogy nekem valami erős cuccot adjon, amitől úgy beálltam, hogy fogalmam sem volt, hol vagyok, és az első srácot aki az utamba akadt levadásztam, aztán le is smároltam, az első csókom odaadtam egy vadidegennek! Szerencse, hogy Connor megjelent a semmiből mert ki tudja, mi történt volna, ha nem ér oda időben, milyen szarságot műveltem volna még!- temette tenyerébe az arcát, és keserves sírásba tört ki.

- Nincs semmi baj!- ültem közelebb hozzá, és átöleltem a görnyedten zokogó szőkés vörös hajú lányt.

- Daenerys, úgy örülök, hogy nem esett semmi bajod, te vagy az egyetlen barátnőm itt!- karolt át ő is. Erre nem létezett jó válasz, ezért csak csendben simogattam továbbra is a feje búbját gyengéden.

…

- Mi lenne, ha Connornak egy fényképalbumot csinálnánk?- vetettem fel a hirtelen támadt ötletem.

- Tessék?- kérdezett vissza.

- Ajándékba, karácsonyra!- magyaráztam- Van jó pár közös képünk, nem?

- De.

- Kinyomtatjuk, beletesszük őket egy albumba, és kész is ajándék!- csaptam össze a tenyerem.

- Még biztosan haragszik rám, nem fogja elfogadni!- bámulta zavartan a padlót.

- Akkor majd odaadjuk neki együtt! Fel a fejjel, nem is hinném, hogy dühös rád, egyszerűen csak féltékeny!- nevettem, amint a döbbent arcát tanulmányoztam- Mi az, elvitte a cica a nyelved?

- Connor féltékeny arra a srácra?- vörösödött fokozatosan, miközben kimondta a kérdését- Jesszus, még a nevét sem tudom annak, akinek az eső csókom adtam!

- Még szép hogy az, pontosan azért, amit az előbb említettél, nem ő vette el életed első csókját, hanem egy idegen vámpír.

- Az baj, ha most jól érzem magam?- kérdezte zavartan.

- Dehogy!- kuncogtam- De csináljuk azt az albumot!

- Rendben!- mosolygott, és neki is láttunk a nagy munkának.

Másfél óra szenvedés után készen is voltunk, már csak Mathiasé, Cassandráé, Damiené, Castielé és Piperé felett lebegett hatalmas kérdőjel, hm mit ne mondjak, jó állunk!

- Mi lenne, ha Cassandrának fűznék egy nyakláncot, én Piper ajándékának is hasonlót gondoltam! Oliviának pedig már készítettem egy pár új cipőt, tudod az a mániája, Hamupipőke 2, kissé csípős természettel!- nevetett, ezennel a lányokat le is tudtuk, a nagyobb probléma most következett: a hím neműek.

- Annak a kis libának amúgy sem vettem, vagy készítettem volna semmit!- húztam össze szemeimet.

- Ki is a féltékeny?- kacagott- Jó, hagyjuk! A többiekkel mi a helyzet?

- Mathiasnak találtam egy pecsétgyűrűt!- emeltem magasba a vörös ékszert.

- Erre meg hol bukkantál rá?- kerekedett el Gia szeme.

- A kertben volt!- vontam vállat, majd Mathias nevét is kipipáltam a listán- A többieknek ötlet?

- Damient egyelőre passzoljuk! Beszéljünk az imádott jövendőbelidről!- kacsintott.

- Gia, nagyon fárasztó vagy! Egyébként sincs még ötletem!

- Megvan!- ugrott fel örömében.

- Ne hozd rám a frászt! Mégis mi van meg?- pislogtam érdeklődve.

- Damien ajándéka! Egy krónikát keresett azt hiszem 1998-ból, az pedig ott hevert a bálteremben, akkor találtam meg, amikor Mathias bemutatott a vámpíroknak, mint a hercegnőjüket.- az utolsó szavak kimondásakor már el is hagyta a szobám, és egyre halkuló lépteiből tudtam következtetni, hogy hova futhatott.

- Remek…- morogtam magamnak.

…

- Itt van!- csapta le a padlóra, a megsárgult lapokból összefűzött könyvet, amint földet ért rögtön hatalmas porfelhőt hagyott maga után, hát ez a krónika, vagy mi, már 1998-től nem volt használva!

- Kösz!- köhögtem, és hiába tűnt eredménytelennek tovább legyezgettem magam előtt a levegőt.

- Bocsi, na akkor az a srác is letudva! Már csak Castielre kell akkor koncentrálnunk!

- Nem kaphatna ő is cipőt?- vágtam béna vigyort.

- Remélem ezt viccnek szántad, bár még annak is rossz volt!- sóhajtott egyet.

- Egy ing? – csillant fel a szemem- Abból sosem lehet elég, és egy ingnek mindenki örülne!

- Igen, főleg egy srác, akinek ezt a barátnője veszi neki, igazad van, biztos már évek óta erről álmodik!- forgatta égszínkék szemeit.

- Jól van, na! Akkor kap tőlem csók kupont, meg ilyen baromságokat!

- Ez nem is rossz ötlet!- kapta felém tekintetét.

- Nem, felejtsd el! Soha se merném megtenni, túlságosan kínos!

- Dehogynem! Lehetne egy perverzebb dolgot tartalmazó kupon is, és ráírhatnád, hogy beváltható Daenerys Whitenál!- nevetett.

- Ez nem vicces, és különben is meghalnék zavaromban! Ráadásul mindenki előtt, te nem vagy normális!

- Nem én vetettem fel az ötletet!- tárta szét karját.

- Poénkodtam, oké? Inkább gondolkozz valami más lehetőségen!- adtam ki a parancsot, majd mindketten elmélyedtünk a fejünkben ötletek után kutakodva.

- Nincs, igaz?- kérdezte halvány mosollyal az arcán.

- Semmi…- ismertem be kelletlenül.

- Akkor láss neki!- nyomott a kezembe papírt, ceruzát, tűfilcet és egy ollót.

- Francba már!- kezdtem el írni rákvörös fejjel.

…

Lesettenkedtünk a földszintre, és alig akartunk hinni a szemünknek, a bálteremben egy vagy 3 méter magas karácsonyfa álldogált ezüst díszekkel teleaggatva, aminek következtében úgy nézett ki, mintha csillogna.

- Gyönyörű!- mondtuk egyszerre Giával.

- Reméltük is!- törölte meg homlokát Cassandra, majd egy kedves mosolyt küldött felénk.

- Szép lett a csúcsdísz?- kérdezte Piper izgatottan.

- Igen, szög egyenes!- mosolyogtam.

- Akkor jó, már évek óta próbáltam az erőmmel felrakni a tetejére, de eddig sose lett ilyen pontos!- nevetett rám csilingelő hangjával.

- Hű, remélem egyszer majd nekem is sikerülhet ilyen!- ámultam, miközben a csúcsdísztől talpig felmértem a fát.

- Nem is díszítettük olyan sokáig, csak ugye a magasabb részeknél varázslatot kellett alkalmaznunk, az kicsit fárasztó volt!- szólalt meg a barna hajú nő.

- Miért nem szóltatok, szívesen segítettünk volna!- mondtam.

- Mivel neked most is pihenned kéne!- lépett elő a fa mögül Castiel, fekete haja csak úgy csillogott a karácsonyfán lévő díszek fényében.

- Ne gondold, hogy kihagyom a karácsonyt!- tettem csípőre a kezem.

- Persze most is makacs vagy, mint mindig!- nevetett hitetlenül, és mellém sétált, majd a derekamnál fogva közel húzott magához, és belepuszilt a nyakamba.

- Hé, mit csinálsz, és miért mindenki előtt?- pirultam ezerrel.

- A sérülteknek ágyban a helyük, ha meg nem azok, akkor nincs bennük méreg!

- Hogy mi?- tágultak hatszorosára pupilláim.

- Ezt majd később megbeszéljük, most ajándékosztás van!

- De…- néztem Castiel szemébe kétségbeesetten.

- Ígérem, hogy mindent elmondok, csak bírj még ki egy órát!

- Rendben!- bólintottam egy aprót.

Hihetetlen hogy az idő mennyire jól szórakozik rajtunk, ha azt akarjuk, hogy gyorsan teljen, ólomlábakon mozog, ha pedig nem akarjuk a változást, akkor egy pillanat alatt bekövetkezik.

- Nyugi!- suttogta oda Gia, mivel már idegességemben doboltam a lábammal az asztal alatt.

- Könnyű azt mondani!- morogtam oda, miközben a tekintetemmel azt figyeltem, ahogyan mindenki ajándékot kap, vagy ad.

- Egyébként…- kezdte lassan, mire felé fordítottam a fejem, és láttam ahogyan egy kis dobozkát húz elő a háta mögül-…Boldog Karácsonyt!

- Gia! Nagyon szépen köszönöm!- vettem át a csomagot, majd ijedt arccal néztem a lányra- De én nem tudok neked semmit sem adni!

- Nem baj, az elég hogy épségben vagy, nem kell más!- ölelt át szorosan.

- Te vagy a legjobb barátnőm!- suttogtam neki, a könnyeimmel küszködve, amint a többi vámpír meglátta, hogy lehet a hercegnőnek ajándékozni, rögtön odatömörültek hozzánk. Minden ötödik másodpercben egy ajándékot nyomtak a képembe, és nem győztem mondogatni, hogy „Köszönöm, és Boldog Karácsonyt!” Kábé fél óra múlva el is fogytak a lelkes osztogatók, én pedig fáradtan nyúltam el a székben.

- Mi ez az arc, most kaptál egy vagonnyi csomagot, kicsit örülj már!

- Elfáradtam…elzártak az értékes oxigén elől!- lihegtem- Egyébként fogalmam sincs, hogy mi van ezekben, -mutattam az ajándék halomra- ha valami tetszik, nyugodtan elviheted!

- Dehogyis! Ezek a hercegnőnek szóló meglepetések, nem vehetem csak úgy el!

- Ha a hercegnő felhatalmaz rá, akkor igen, úgyhogy nesze!- dobtam fejbe az egyik tökéletesen kocka alakú dobozzal, majd a kezem közé akadt a Giától kapott csomagocska. Óvatosan elkezdtem lefejtegetni róla a csomagolópapírt, és ámulva bámultam az ajándékom: egy hó gömb volt, benne egy kép Giáról, és rólam, felette pedig egy „mindörökké legjobb barát” felirat volt látható. Az örömtől könnyek gyűltek a szememben.

- Ennyire béna lett?- húzta a száját.

- Mi? Ja, nem dehogyis! Nagyon tetszik! Annyira, hogy meghatódtam!- mosolyogtam rá.

- Na, gyere ide, te hülye!- hajolt közelebb, és szorosan megölelt, közben azt kívántam, hogy ez a pillanat soha se szűnjön meg.

- Nicsak, nicsak kit látnak szemeim!- halottam annak a személynek a hangját, akire pont most nem voltam kíváncsi.

- Mit keresel itt Olivia?- sziszegtem a fogaim között.

- Csak meg akartam köszönni az ajándékod, igazán…nos kedves tőled!-  rándult egyet a szája sarka, ami talán egy mosoly akart lenni.

- Igazán nem tesz semmit, remélem, örömmel fogod használni!- néztem

farkasszemet vele, miközben smaragdzöld szemei fenyegetően villantak rám.

- Mindenképp!- húzta össze szépen ívelt szemöldökét, és meglengette a kezében tartott magas sarkú egyik párját.

- Részemről az öröm!- vigyorogtam gúnyosan.

- Nagyon kedves hercegnő!- hajolt meg, majd hátrasöpörte rakoncátlan szőke tincseit- Akkor mennék is!

- Ahogy gondolod!- néztem türkiz szemeimmel szúrósan.

- Daenerys!- halottam fekete hercegem hangját, így rögtön odakaptam a fejem, ahonnan őt véltem közeledni.

- Mi az?- kérdeztem, mikor megállt mellettem.

- Azt hiszem beszélnünk kéne!- közölte, majd meg sem várva a válaszom ragadta meg ép csuklóm, és úgy rángatott magával.

- Hé!- szóltam rá, de tovább húzott megállás nélkül- Szia Gia!- intett, így legalább a vörös lánytól el tudtam köszönni.

…

- Castiel, hová megyünk?!- a lábaim majd leszakadtak, de ő még mindig csak vonszolt.

- Majd meglátod, amúgy is van egy két dolog, amit nem árt megtárgyalnuk!- fordult be egy folyosón, amíg egy takaros kis szobához nem értünk, de hisz ez az enyém!

- Miért vagyunk itt?- kérdeztem, miközben bevágta mögöttünk az ajtót.

- Kíváncsi voltál, hogy mi az a méreges dolog nem?- ültetett le az ágyra, ő pedig felpattant, és el-vissza járkált a szobában.

- Nos…igen.

- Szóval a vadászok olyan fegyvert használnak, amitől nem tud begyógyulni a sebed, ezek általában ezüstből készülnek, és…- éles fájdalom hasított a fejembe, nem akartam ezt tovább hallgatni, minden egyes szó, amit Castiel kiejtett a száján hatalmas fájdalommal járt, mintha egy külső erő nem akarta volna, hogy ilyenekkel foglakozzak, gyengeségem miatt engedtem is neki.

- Castiel, tudod mit?- érdeklődve felém kapta szürke tekintetét- Nem beszélhetnénk erről inkább máskor, elvégre most karácsony van!

- Igazad van, bocsánat!- lépett közelebb, és leguggolt előttem- Csak rettegem, hogy elveszíthetek téged!

- Sajnálom, hogy aggódnod kellett!- hajoltam hozzá, és csókoltam meg.

- Egyébként boldog karácsonyt!- távolodtam el kissé tőle, és átnyújtottam az ajándékot.

- E meg…- kezdte el kibontani, majd az általam írt papírokat, pontosabban kuponokat kezdte vizsgálgatni, a száját pedig széles vigyorra húzta.

- Persze hülye ötlet volt, előre tudtam, inkább hagyjuk, és…!- pirultam el.

- Örültem az ajándéknak, amit tőled kaptam, mikor használhatom fel a kupont?- kacsintott rám, mire mentem elvörösödtem.

- Amikor csak akarod…- mondtam zavartan, oldalra fordulva.

- Mit szólsz, mondjuk a…mosthoz?- kérdezte meg sem várva a válaszom az ölébe kapva elindult velem az ágyam felé.

- Hé, Castiel! Tegyél már le!- csapkodtam a hátát, a fekete hajú fiú, viszont figyelmen kívül hagyott.

- Ahogy akarod hercegnőm!- helyezett le az ágyra finoman, majd eldöntött rajta, és felém hajolva csókolta végig a testem a nyakamtól kiindulva.

- Ahhh…- nyögtem fel halkan, majd gyorsan a számhoz kaptam a kezem és úgy néztem a fiúra, paprikapiros fejjel

- Ugye tudod, hogy innen már nem fordulhatsz vissza?- nézett farkasszemet velem.

- Igen…- nyeltem egy nagyot, és visszacsókoltam Castielt.

A hajam már össze-vissza állt, de nem zavart különösebben, nem csak engem, de a fekete hajú srácot sem izgatta különösebben. A lepedőt markoltam szorosan, miközben Cas szája elnyelte a torkomból feltörni készülő sikolyt, lassan egyre kevesebb ruha volt rajtam, és egyre közelebb kerültünk a kuponon szerepelő leíráshoz, amikor is az idilli pillanatot kopogás törte meg. A fiú lemondóan sóhajtott egyet, felegyenesedett, és kiszólt helyettem is.

- Ki az?

- Csak én!- szólalt meg kintről Gia- A szüleid hívatnak titeket, azt mondják, hogy szeretnének egyet koccintani veletek együtt.

- Azonnal megyünk!- válaszolta csalódott hanggal, mire a kint álló lány visszaszólt.

- Ugye nem a közepén tartottatok?

- Mi?!- kiabáltam vörös fejjel- Dehogyis!

- Nem igazán!- mondta Castiel.

- Mi az, hogy nem igazán?- nevetett Gia- Na gyertek, lent várunk rátok!

- Idióta!- löktem le a ágyról, és húztam magamra az általa leszedett ruhaneműket.

Alig pár perc múlva, már lent is voltunk, és együtt emeltük poharunkat a többi vámpírral. Óvatosan oldalra pillantottam, majd fel Castielre, aki le rám, így „titkosan” egymásra mosolyogtunk, aztán a fiú fülébe suttogtam a következőt.

- Ez volt eddig életem legjobb karácsonya!

- Az enyém is, mivel itt vagy velem!- puszilta meg a homlokom, majd mindketten felhörpintettük a pici adag pezsgőt. Végül is nem is olyan rossz vámpírnak lenni, eddig inkább csak előnyét látom! Jó azért ott vannak a vadászok, azért a nem olyan király, ha préda vagy valaki számára, de előlük sem lehetetlen elmenekülni, azaz még így is élvezem az új életem!

Folytatás következik!